2019. március 4.

Közlekedik a főváros, avagy

A pokolba vezető út Budapest alatt

A 2-es metró építését már a második világháború előtt fontolgatták, de igazi rajtja 1949-ben volt. Több volt szimpla építkezésnél, a rendszer szimbolikus jelentőséget tulajdonított neki. A hidegháborús helyzet miatt nemcsak közlekedési eszközként, de gigantikus atombunkerként is tekintettek a metróra. Sőt, hatalmas képzőművészeti alkotásként is: az építkezéssel párhuzamosan szobor-, freskó- és mozaikpályázatot írtak ki, amely 1951-ben zárult le. Magyarországon soha nem fordult elő, hogy ennyi művészt mozgósítsanak egy közlekedési objektum dekorálására.
Mivel elfogyott a pénz, a gigaberuházást 1954-ben le kellett állítani. Az eredetihez képest sokkal szerényebb 2-es metrót végül két részletben, 1970-ben és 1972-ben adták át – helyehozhatatlan károkat okozva a városnak.
Az előadás elsősorban azokat a változásokat veszi sorra, amiket Budapest elszenvedett a beruházással, de szó lesz az atombunkerről, az elkészült szocreál műtárgyakról, és még egy sor olyan érdekességről, ami biztosan nem jut az eszünkbe, amikor éppen a Deák tér vagy a Pillangó utca felé robogunk.